Esküvőfotós munkáimat a kiforrott fotózsurnalista stílus jellemzi. Képeimből igyekszem kerek történetet gyúrni, riportfotóval, emberábrázolással, tájképezéssel. Az utómunkámban nincs hókusz-pókusz, hiteles, valódi képeket kaptok, amiken inkább az érzelmek és a fontos pillanatok, mint az utólag hozzáadott effektek a főszereplők.
A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja lettem, további szakmai elismerések a rangos sajtófotós és esküvőfotós díjak, félszáz egyéni fotókiállítás és több díjnyertes fotóalbum. Alapítója vagyok az ország legkeresettebb esküvőfotósait tömörítő Pillanart Esküvőfotós Szövetségnek és az egzotikus kultúrákba fotótúrákat indító Kincseskamerának.
Az egész világon vállalok esküvőket. Ugyanolyan örömmel fotózom romantikus vidéki helyszíneken, mint trendi esküvői rendezvényeken Budapesten. Egyre több megbízást kapok Ausztriából, de távoli és egzotikus esküvőkön (London, Irán) is otthonosan mozgom, ebben segítségemre van utazási rutinom és nyelvtudásom: angol, német, spanyol és orosz.
A mi románcunk nem volt szerelem első látásra.
Pedig az egyetemi nyári szüneteket rendre egymás (úti)társaságában töltöttük, Ázsiát járva a hátizsákba mindannyiszor beleszuszakoltam a kamerát is. Hosszúra nyúlt ismerkedésünknek egzotikus díszletei voltak: a Csoma-járta Himalája az Indussal, a néma Takla-Makán, az Ezeregy éjszaka Perzsiája, később vadkeleten a Bajkál. Csak idő kérdése volt – egymásba habarodtunk.
Idilli évek következtek, a sokadik szibériai útról már kiállításra rúgó anyaggal és érlelődő elhatározással tértem vissza. Diplomaosztóm másnapján szakítottam is a közgazdászsággal, úgy éreztem, a fotográfiával sokkal inkább összeillünk. Az eljegyzésre már Guatemalában a maja indiánok körében került sor, nyakig merítkeztem a tobzódó színekben és csak nőttön-nőtt bennem a rajongás.
A kézenfekvő folytatás sem maradt el. Tudom, nem a papír a fontos, de frigyünket hivatalosan a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete jegyezte be. Ezúttal az alkalomhoz illő diszkrét fekete-fehéret öltöttünk és utána nászútjainkon, Kis-Tibetben sem éreztük a színek hiányát.
A fotográfiával végérvényesen elválaszhatatlanok lettünk. Románcunk eddigi huszonöt évének gyümölcse is lett: félszáz kiállítás, időtálló képeskönyvek, nívós sajtófotó díjak, a Pillanart Esküvőfotós Szövetség megalapítása és majd’ kétszáz esküvő fotókkal elmesélt története. Manapság az élet a Kincseskamera útjain kanyargózik velünk tovább és a díszletekre most sem lehet panasz!
