BEST OF
BEST OF
BHAVNA & MICHAEL Budapest
BHAVNA & MICHAEL Budapest
Bhavna indiai származású, Michael angol, mindkettőjüket kivételesen szelíd lélekkel ajándékozta meg az ég. A sors négy évre pottyantotta őket a mi Budapestünkre, azon belül is az én utamba és hálás vagyok a sorsnak, mert ez a véletlen (?) útkereszteződés két mesébe illő történettel is megajándékozott. Az első a megismerkedésükről szól.
London külvárosának sok ezer kiadó lakásának egyikében a tanév kezdetével négy diák bérelt egy-egy szobát. A beköltözéskor illőn bemutatkoztak egymásnak, aztán ki-ki élte a saját életét. De két lakó egy idő után azon kapta magát, hogy egyre többet lóg egymás társaságában, egyre több beszélgetés
nyúlik az éjszakába. Michael csitította a tüzet, azt kérte, formálódó kapcsolatukkal lassan, megfontoltan haladjanak előre. Ne siessék el. Hogy lakótársaik ne érezzék kényelmetlenül magukat, a házból eljártak egymással randizni a közeli teázóba, még arra is ügyeltek, hogy különböző időben távozzanak a közös lakásból. Teltek-múltak a hónapok és úgy tűnt, titkukat sikerült megőrizni. Aztán karácsonykor a másik két lakó közös ajándékképpen átnyújtott nekik egy bájosan keretezett fotót. A kép kettőjüket ábrázolta. A lakótársak nevetve csak annyit fűztek hozzá: felőlük nem kell bujkálniuk, igazán örülnek, hogy összejöttek.
BHAVNA & MICHAEL London
BHAVNA & MICHAEL London
Ezt a párt a sors négy évre pottyantotta a mi Budapestünkre, azon belül is az én utamba és hálás vagyok a sorsnak, mert ez a véletlen (?) útkereszteződés két mesébe illő történettel is megajándékozott. Ez a második, apáról és lányáról szól.
A mesébe illő a történet szereplői Bhavna, indiai származású, Michael pedig echte angol. Mindkét, röviddel egymás utáni esküvőjüket is fotózhattam. A polgárit Budapesten tartották, a másodikat Londonban hindu hagyományok szerint, kétszáz vendéggel, három napon át. Mert mindvégig mellettük voltam, jobban beleláthattam a szelíd pár életébe, érzelmeibe, így derült ki, hogy az apa, ortodox hindu lévén, hallani sem akar egy „vörösnyakúval” kötendő házasságról. Jobbnak látták meg sem hívni őt, ráadásul Bhavna attól tartott, hogy ennek ellenére a három nap valamelyikén felbukkan és véget vet a szertartásnak. Csúnyán.
A második nap ez majdnem be is következett. Az apát ugyan sikerült az ünneplő ház ajtaján kívülre tessékelni, ám bent Bhavna könnyei csorogtak. Mivel a „bánatapa” órák múltán sem tágított a háztól, megegyeztek abban, hogy beszélnek egymással, négyszemközt. Az apa végül Michaelt is bekérette
kettejükhöz (ez volt az első találkozásuk!), hogy kifaggassa, mire föl akarja elvenni a lányát, majd a benne dúló érzelmekkel láthatóan birkózva távozott. Amikor kilépett az ajtón, kezében egy nagyobbacska kockás füzetet szorongatott, a felső lapja vörös tintával volt teleírva. Bhavna rögtönzött rá kézzel meghívót apjának. Senki sem tudta, mit hoz a másnap, eljön-e a fő hindu szertartásra és hogyan viseli majd magát. Talán maga az apa sem. Az éjszaka minden bizonnyal vívódással telt, bensőjében csatázott lánya döntése az évezredes világképpel, hagyománnyal.
Reggelre kicsípte magát, Bhavnával, Michaellel és kétszázadmagával kezdetét vette a hosszadalmas szertartás, s ő mindvégig a vallási előírásoknak, a családi elvárásoknak egyaránt megfelelve végezte apai teendőit. Amikor órákkal később a vendégektől megüresedett a szertartásterem, az áldozati fűszerek nehéz füstje is szétoszlott, e három ember – egy nap után újra – egyedül és egymásnak maradt. Először apa és lánya borult össze, hosszasan ölelték egymást, aztán Michaellel, ugyanúgy. Szerencsésnek tartom magam, hogy ennek az áldott pillanatnak egyedül a fényképezőgépem és én lehettem tanúja.
JULIA & JAKOB Vienna
JULIA & JAKOB Bécs
SAGHAR & NARIMAN Teherán
SAGHAR & NARIMAN Teherán
Miután megjöttem Iránból, mindenki az esküvői fotókra volt kíváncsi: nomád sátrakra, csadorba bújtatott nők elkülönített részlegére, hozományba adott tevekaravánra, az Ezeregy éjszakát idéző pazar lakomára.
Ám Saghar és Nariman esküvője európaibb volt az európainál. Kukkantsatok be az orrplasztikák, a színpadi sminkelés, a csokornyakkendők, a Lexusok és a lézershow-k esküvői világába. A huszonegyedik századi Iránba.
MELINDA & TAMÁS Pannonhalma
MELINDA & TAMÁS Pannonhalmi apátság
“A nagy szerelmek nem az égben köttetnek ma már, hanem félfogadás idején a kerületi tanácsnál. De kár.” No, nem kell megijedni, ez csak a KFT dalokban van így. Melinda és Tamás nem csak azért szerencsések, mert egymásra találtak, hanem azért is, mert Pannonhalmán az igenek elhangzásakor közel voltak hozzánk az égiek.
ANDREA & PHILIP Ausztria
ANDREA & PHILIP Ausztria, Wöthersee
Évről évre több esküvőt fotózom Ausztriában és minden alkalommal elcsodálkozom azon a könnyedségen és felszabadultságon, ami a külföldi esküvőket körüllengi. Kint – ahogy a mindennapokon – az esküvőkön is a no para, no stress és a don’t worry, be happy a módi. Elleshetnénk valamit tőlük.
Itthon inkább a megfelelési kényszer, a feszültség, a görcs az úr, a kulturális különbség néha egészen szembeszőkő. Nemrégiben egy vecsési pár figyelmeztetett jó előre, ha a szertartás alatt a fotós megközelítené a vörös szőnyeget a pap azonnal félbeszakítja a szertartást. Dél-Tirolban pont ellenkezőleg jártam, amikor a szertartást megelőzően fotósként bemutatkoztam az olasz anyanyelvű atyának, széles mosollyal megszorongatta a kezemet és csak annyit mondott: azt csinál, ami jól esik. És nyilvánvalóan úgy értette, ami jól esik a párnak, a násznépnek, mindenkinek egyaránt. Nem is illik ezzel a bizalommal visszaélni.
Karintiában is inkább emberből vannak a tisztelendők, ott a szertartás előtt a pár kutyájával egyetemben érkeztem meg a kápolnába, az atyának be is
mutattam Oscart, mint négylábú tanút, mire az atyának felszökött a szemöldöke (széles mosoly itt is), sarkon fordult, majd kisvártatva megjelent egy pórázzal, a póráz végén falatnyi kutyával: Nekem is van egy Oscárom! Mire elkezdődött a szertartás az első sorban már három kedvenc képviselte az ebtársadalmat és láss csodát, az egész lezajlott incidens nélkül, ám annál nagyobb farokcsóválás közepette.
Míg itthon egy defektes biztosítótű az örömapa hajtókáján a menyasszony idegösszeomlásához vezethet, addig más nemzetek lányai a kisebb katasztrófát is képesek a maguk örömére fordítani. Már nem tudom, kié a történet: nyári esküvő, vegyes pár, ausztrál vendégek, Budapestről a hosszú autóbuszozás közepén leszakad az ég, mire az alföld-közepi kis kápolnához érnek, tenger a sár. Az ausztrál hölgyek lecsatolják a tűsarkút és önfeledt mosollyal lépnek le a buszról és vihogva tapicskolnak a kápolna felé. Mezitláb.
Elleshetnénk tőlük valamit.
ESZTER & LEVI Budapest
ESZTER & LEVI Budapest
ORSI & GERI Rábakecöl
ORSI & GERI Rábakecöl
Orsi és Geri első leveléből kiderült, hogy földiek vagyunk. Felmenőink házát a Rába keskeny, kanyargó csíkja köti össze és csupán néhány kilométer, ami elválasztja, csak át kellett gurulnom hozzájuk a nagy napon. A Münchenben élő orvos-atomfizikus pár hazaérkezett, hogy Rábakecölön üljenek hagyományos lakodalmat. Bokrétás vőfély, gyönge tésztájú házisütemények, testes pálinka, menyasszonyi csokor a kertből.
Otthon voltunk.
ZSUZSA & JÁNOS Budapest
ZSUZSA & JÁNOS Budapest
