segítő társa, akkor sincs sok esélye megmenekedni; ehhez hosszú rudak és erős tapasztalatok szükségesek, és nem csak óvatosan, de gyorsan is kell cselekedni, mert a test a jégben-vízben hamar halálra hűl. S ha nem szakad is be a jég – mondják: hosszú-nagy hidegben  méteresre is vastagodhat! – úszó jégszigetek válhatnak le. Ha ilyenen  találja magát a vándor, s a tábla a tó hosszában, észak-déli sodrásban lebeg, az közel nyolcvan kilométeres táv; ennek az útnak is halál a vége. Ilyenkor nem hasonlít a tó a meztelenkedő idegenforgalom paradicsomára.

Feküdtek hát a fiúk a feszült sötétben, görcsös izmokkal, s hirtelen felbömbölt az irdatlan jégmező, orkánhangon s bombákkal ropogott, mintha vulkán tört volna ki alattuk.  Jégvulkán. Fagy lávája.

A késhez nem nyúltak, föltépték a villámzárat, kiugrottak a láthatatlan vörös lobogásból, s hallj te, világ: kint alig hallszott valami, mintha csöndesen szuszogott volna minden, csak jajongott olykor a jég, s ropogtak kristályai. A fiúk voltak a hangdobozai a rettentő rianásnak, az idegeik érzékeny antenna-gyökerei behálózták  a kemény Balatont, s ötezer decibelre  erősödött fel az alattuk végigvillámló jégrepedés.

Magyarország közepén kis Északi Sark. Minden évben elolvad, földközi-tengeri-nyarat játszik, édes hőséget, mintha elfelejtené téli álmát, téli álmában a csikorgó hómezőket. Lányok, mikor fél-pucéran kacagtok a kék égre, gondoljatok a két őrültre, aki gyerekródlival mászta meg  a laposra  mángorolt-nyújtott-kiterített gleccsert.

A fotókról pedig nincs mit szólni: betöltik a teret – mint egy Bach hangverseny. Badacsony bazalt-fugái mély hangon szólóznak, s a fényképek végtelenre futtatott ezer féle fehére, a horgolt jég, a fagy-sziporkák, a tátogó buborékok elhalkulnak. Közép-Európa legnagyobb tava tenyérnyi,  csészényi fényképekben is elfért. Íme, csak mélység kérdése: az egész Balaton jegestől betölthető a látvány poharaiba. Megrészegülünk és kijózanodunk tőle.

Bodor Pál (Diurnus)